Egypercesek Erdélyről 2014. június

Gyülekezetünk egy nagyobb csoportja júniusban Erdélyben járt. Hogy mit éltek ott át és milyen gondolatok születtek meg, egy kis csokorba foglalva adjuk közre:

Mindig elvarázsol az itt élők magyarság-tudata, kitartása a sok megpróbáltatásban úgy a múltban, mint a jelenben. Jó érzés megtapasztalni, azt a derűt, kedvességet, ami árad az itt élő magyarokból, az egyszerű körülmények és korlátos lehetőségek ellenére is. Az, hogy családoknál szállhattunk meg lehetővé tette a személyes beszélgetéseket, így egy kicsit bepillanthattunk az életükbe is. Itt mindig közelebb érzem magam az Úrhoz, amit csak erősített, hogy a közösség tagjai részéről mindig akadt egy segítő, simogató kéz, egy-egy jó szó, odafigyelés. Köszönet érte és hála a mi gondviselő Urunknak!

-Takács Katalin-

Végiggondolva erdélyi utunkat engem Gyimes - a csángók földje érintett meg legjobban. Gyönyörű tájakon átutazva érkeztünk meg Gyimesbükkre az egykori magyar-moldva határ sorompófalujához. Remélem Isten segítségével mindig magyar szóval köszöntik majd az odaérkezőket. Jókedvünket a nyakunkba szakadó eső sem tudta elrontani.

-Lídia-

Számunkra nagy öröm volt, hogy eljöhettünk erre az útra. A gyülekezet tagjait most ismertük meg közelebbről. Nagyszerű útitársakra és emberekre leltünk. Csodálatos tájakon jártunk és kiváló emberekkel ismerkedtünk meg Erdélyben. Számunkra tanulságos volt, hogy milyen fontos az itt élőknek a hitük és magyarságuk. Felemelő és megrendítő élmény volt velük találkozni.

-Stepanai házaspár-

Nagyon örültem, hogy részt vehettem a kiránduláson. Már az, hogy ilyen távol az országtól magyar szót hallottam, azt sugallta, hogy Isten törődik velünk, nem hagy bennünket magunkra. Reméljük, hogy a vendéglátóinknak nem okoztunk csalódást és talán az ő reményeiket is bátorítottuk jelenlétünkkel és beszélgetéseinkkel. Az együtt töltött néhány nap közösségünk erősödését is fokozta.

-Boros János-

Hálát adok Istennek, hogy annak idején ilyen csodálatos helyre vezette Isten Árpádot és népét.

-Varga Andrásné Klárika-

„Isten csodája, hogy még áll hazánk", mondta Petőfi, s valóban csoda, hogy annyi gonosz erővel szemben is megtartották hitüket magyarságukat azok az emberek, akikkel ott találkoztunk, beszélgettünk. Ez emberi erővel nem lehetséges! Felemelő érzés volt végiglátogatni történelmünk, irodalmunk és hitvalló őseink „szent" helyeit. Köszönet Istennek, a szervezőknek, a program összeállítóinak ezért a néhány szép napért!

-Ádámffy Pál-