Isten eszközei

Az egészséges életmód jegyében egy este kocogni mentem. Az eredmény hirtelen érkezett derékfájás lett, ami másnap alaposan lelassított, fájdalmat okozott. Valahogy ki voltam csavarodva, az érzés legalábbis ilyen volt. Este, ahogy ültem volna le a kanapéra, megbillentem, és ösztönösen – az ezzel elkerülhetetlenné váló derékba nyilalló fájdalom ellenére – hirtelen mozdulattal egyensúlyoznom kellett, hogy elkerüljem az esést. Ahogy megtaláltam az egyensúlyomat, egyből úgy éreztem, mintha a derekamban valami a helyére került volna. Azonnali megkönnyebbülés! Bár fájt még másnap is kicsit, az a furcsa kicsavarodott érzés megszűnt.

Eszembe jutott erről az esetről Jákób, ahogy az angyallal tusakodott (1Móz. 32.). Ott, annak a küzdelemnek egy helyéről kimozdult csípőcsont lett a vége, de egyúttal egy helyre billent élet is: sántítva, de megáldva távozott a Jákóbból lett Izráel. Egy régebbi gitáros istentiszteleten egy ismerős lelkipásztor igehirdetésében hallottam, a csípőcsont az ókori kultúrában a hatalom, a – mai szóval – kontroll jelképe volt. Jákób, aki addig mindent magának intézett, ügyeskedett össze, most úgy győzött, hogy legyőzték: eljutott oda, hogy elismerje, Istentől függ az élete. Isten ma is sok szenvedést megenged az életünkben, az apró kellemetlenségektől a nagy szenvedésekig, hogy ne maradjunk „kicsavarodva": hogy magunkban bízva elveszítsük Őt, és így elvesszünk a számára.

-hjnlstp-