„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." _{IMózes 2,18}

A házasság az emberi élet egyik legfontosabb döntése, amely egy egész életre szól. Ezért a gyülekezetünkben a házasságkötést felkészítő beszélgetések előzik meg (un. jegyesokatatás). A jegyespárnak az esküvő tervezett időpontja előtt legalább fél évvel jelentkeznie kell az időpontok egyeztetése és a beszélgetések megkezdése céljából. Minden a templommal és a szertartással kapcsolatos egyéb kérdéseket is ezeken az alkalmakon tudunk megbeszélni. Az esküvő nem szolgáltatás, hanem ünnepi istentisztelet, melyen a házasulandók Isten áldását kérik. A református egyház gyakorlata szerint először a vőlegény, azután pedig a menyasszony tesz esküt.

Házassági eskütétel:

Vőlegény: Én F.F. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy N.- t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen! Ámen. (A vőlegény a teljes nevét mondja és a menyasszony keresztnevét említi.)

Menyasszony: Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy F.- t, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen! Ámen. (A menyasszony a teljes lánynevét mondja és a vőlegény keresztnevét említi.)