Dicsérjétek az Urat!

Református Énekeskönyv 460. dicséret 5.vsz

„Amint vagyok, nincs semmi gát,

Kegyelmed mit ne törne át;

Hadd bízza lelkem Rád magát:

Fogadj el Jézusom!"

 

Alighanem mindenkit meglep, hogy az Amint vagyok kezdetű ének szerzője, Charlotte Elliott (1789–1871) fiatal angol lányként humoros versikéket írogatott és művészi portrékat készített. Harminckét éves korában azonban súlyos betegsége következtében teljesen megbénult, és ezt nagyon nehezen tudta feldolgozni. Egy évvel később meglátogatta a családot C. Malan svájci evangélizátor, aki a vele való beszélgetés során többek között ezt mondta neki: "Jöjjön úgy, amint van, bűnösként Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűnét." Ez a nap fordulópontot jelentett Charlotte életében, és innentől kezdve minden évben megünnepelte lelki születésnapját. Az Amint vagyok kezdetű énekben (1836) visszacseng a megtérésekor megszívlelt mondat, amely személyes hitvallásként, őszinte hangon szólal meg azóta is sokak ajkán. (http://egyhazzene.reformatus.hu/v/414/)

Urunk, Istenünk! Amint vagyunk úgy állunk eléd, félelemekkel, kérdésekkel, de csöndes hálaadással. Egy újabb hét kezdődik számunkra a maga mindennapos kiszámíthatatlanságával. Hisszük, hogy körülöttünk és bennünk minden akadályt a te kegyelmed fog áttörni. Engedd, hogy beléd vetett bizalmunk meg ne törjön. Ámen