Dicsérjétek az Urat! - Czikó Györgyi

Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR! (2Krón 20,17)

Júda népe nehéz helyzetbe került, hiszen ellenségeik óriási túlerővel közeledtek felé. Ebben a nehéz helyzetben felismerték, hogy nincs más reményük, mint Istenhez kiáltani. Ahhoz az Istenhez, aki nem csak az ő Istenük, hanem atyáik Istene is volt. Ahhoz az Istenhez, aki már eddig is olyan sokszor szabadította meg őket nehéz helyzetekből, veszedelemből. Isten pedig meghallgatta a kiáltásukat és maga harcolt az ellenség ellen. Júda népének csak egy feladata volt: vesztegnek maradni és várni, hogy Isten megmentse őket.

Egy-egy próbákkal teli időszakban talán ez a legnehezebb: veszteg maradni és várni, hogy Isten megharcolja a csatáinkat. Várni, hogy sokszor talán láthatatlanul vagy alig észrevehetően megvívja mellettünk azokat a próbáinkat, ahol a mi erőnk már kevés.

Adj békességet, Úr Isten,

A mi időnkben a földön,

Mert nincsen nékünk több senki

Bajvívónk és hadakozónk,

Hanem csak te Úr Isten. (192. dicséret)