Dicsérjétek az Urat! - Bíró Botond

Református Énekeskönyv  233. dicséret

1. Úr Isten, te tarts meg minket, És szent igédben hitünket; Rontsd meg mi ellenségünket És minden kegyetleneket.

2. Kik a Krisztust háborgatni És szent székiből levetni Akarják, őtet rontani, Ő híveiben kergetni.

3. Krisztus, ki vagy urak Ura És királyoknak Királya: Jelentsed istenségedet És törd meg ellenségidet.

4. Tartsd meg minden híveidet, Te szegény keresztyénidet, Hogy dicsérhessünk tégedet, Tartsd egyességben népedet.

5. Ó, áldott Szentlélek Isten, Vigasztalj minket e földön, Légy jelen mi szükségünkben, Minden keserűséginkben.

6. Nevelj minket igaz hitben, Krisztusnak ismeretiben; Végy minket szent szerelmedbe És holtunk után örömbe.

Luther ezt az éneket (Erhalt uns) Budavár elestekor, 1541-ben írta, amely eseményre az ének címe és eredeti első versszakának egy mondata is utal: „a pápa és a török ellen" („Papst und Türcken"). Ez a két szó azonban a magyar szövegből (és a mai németből is) kimaradt. A két ellenség közt őrlődő magyarság, a császári sereg ostromától védve Buda várát, a törökkel szövetkezett. Kétes sikerrel, mert: „törököt fogtam, nem enged" (az ugyanis közel százötven évig nem hagyta el Budát). Eredetileg csupán háromstrófás. Énekeskönyvünk 1., 3. és 5. versszaka származik Luthertől, de barátja és bibliafordításában segítője, Justus Jonas hatra egészítette ki. Magyarul („Atya Isten, tarts meg minket"), megtoldva még egy hetedik versszakkal is („Adj békességet, Úr Isten", 192) először Huszár Gál 1560-as énekeskönyvében jelent meg.

„Tartsd meg minden híveidet, Te szegény keresztyénidet, Hogy dicsérhessünk tégedet, Tartsd egyességben népedet." (4.vsz)

Minden olyan időszakban, amelyben megpróbáltatásokat él át az Isten népe a közösség egységének a kérdése is felmerül. Szeretnénk hinni, hogy a nyomorúságban még inkább eggyé válunk, de az elhúzódó próbatételek a feszültséget is növelik, egyre kevésbé leszünk türelmesek, amely a kapcsolatainkat igen megtépázza. A babiloni fogság 70 esztendeje alatt „szétesett" a templomtól távol élő nép, a török 150 éves uralma alatt – amikor is ez a dicséret megszületett – pedig a reformáció - ellenreformáció fordította szembe egymással az embereket. „Egyességben" megmaradni nem könnyű dolog. Ezen fáradoznunk kell, akarnunk kell egymást érteni. Nem szabad hagyni, hogy a külső romlás és ellenség éket verjen közénk. Látszólag az összefogás jegyében munkálkodunk, de számtalan különböző gondolat kerül napvilágra percenként az online térben, hihetetlenül gazdag, változatos információknak lettünk a szemlélői. Különbözőségeink egyre nyilvánvalóbbak lesznek. Számtalan igei megközelítés, online áhítat, szokatlan formákkal, vagy tetszetősebbekkel. A szavainkat már nemcsak a beszélgetőpartner hallja, hanem az egész világ. „Úr Isten, tarts meg minket, És szent igédben hitünket." Ez az egy, - az Isten igéjében való megmaradás - ami az egységünket biztosíthatja. Jézus értünk, tanítványaiért könyörög: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!" (János ev.17,11)

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk! Semmi sem tud bennünket jobban egymáshoz kapcsolni, mint a benned való hit. Kérjük, hogy ennek az egységét ne vedd el tőlünk! Ne engedd, hogy a te néped meghasonuljon önmagával. A te „hiányodat" ne engedd pótolnunk magunk készítette bálványokkal. Ámen