Dicsérjétek az Urat! - Czikó Györgyi
Református Énekeskönyv 275. dicséret

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsoltárok 50, 15)

A Szentírásban rengetegszer olvashatjuk, hogy Isten megígéri a népének, nem fogja elhagyni őket, hanem velük lesz. Velük lesz a harcokban. Velük lesz, ha ellenséggel néznek szembe. Velük lesz a nehézségeikben. Velük lesz és őket oltalmazza. De nem csak ígéreteket olvashatunk, hanem imádságokat is. Olyan zsoltárokat, kiáltásokat, amelyek egyszerre vallják meg, hogy egyedül Isten az, akitől várhatnak segítséget, akibe a reménységüket vethetik, akibe kapaszkodhatnak. Ezek az ígéretek és imádságok pedig nem maradtak üres szavak, hanem ha hittel kiáltottak a nehéz helyzetben lévők Istenhez Ő ígéreteinek megfelelően mindig megsegítette őket. A 275. dicséretünk is erről tesz hitvallást, hiszen megvalljuk szavaival, hogy egyedül Istentől várhatunk segítséget. Attól, akinek a szeretetétől soha senki és semmi nem választhat el minket még a legnehezebb helyzetekben sem.

1.Az Úr Isten az én reménységem,
Erősségem Mindenféle ínségben;
Csak tőle várom Igaz boldogságom:
S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek:
Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek;
El nem enyészem A sírban egészen:
Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ,
Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt;
Erősít engem Erőtlenségemben
És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig
Csodálom itt Szent kezének munkáit,
S intem lelkemet: Áldjad Istenedet,
Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat,
Szent nyájadat, Mely vallja szent Fiadat,
Ki bűneinkért Ártatlan bárányként
Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted
Dicséretet Zengvén, áldja nevedet,
Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben
Mind egyetemben.