Krisztus méltóságának mély titkait énekli meg zsoltárunk. Emberi ésszel felfoghatatlan, a szerető Úr miért veti a jobbján ülő lába alá ellenségeit (1), valakit miért erősít meg örökké (3-4) hogyan tud megrontani hatalmas királyokat (5), miért tölti meg a földet holttestekkel (6) és hol találjuk a tiszta patakot, amiből inni méltóság (7). Ha nem is értjük, az Úr miért úgy kormányozza a világ- és üdvtörténelem menetét ahogy, de a mi nagy Főpapunkban (v.ö. Zsid 7), Jézus Krisztusban való hittel elfogadhatjuk a tényt: Ő uralkodik felettünk (2) és ezen örvendezhetünk (3)! Van, hogy ennél több nem is kell. Néha jobb meghagyni a titkokat, a miérteket az Úrnál és nem kutatni a kikutathatatlant: a sok gondolkodás elfárasztja a testet (Préd 12,12), az Ő kiválasztó kegyelmében való megnyugvás pedig a hajnali harmat frissességével gazdagít meg (3). Még ha ma tombol is a halál (6), a húsvéti bizonyosság már a miénk: Krisztus győzött (3), akit emelt fővel várhatunk!

Könyörülj rajtunk és a minket körülvevő világon Urunk, mert nélküled elveszünk, bűneink feletti ítéleted elsodor bennünket! Szentlelked által munkáld bennünk a Benned való hit ajándékát, hogy tudjuk elfogadni mindazt, amit felőlünk elrendeltél! Oltsd örök életre szomjúhozásunkat az egyetlen tiszta, élő vízzel: Önmagaddal és Igéddel. Ámen