Dicsérjétek az Urat! - Czikó Györgyi

"Amikor kiáltottam meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél." (Zsolt 138,3)

„…Ha könyörgök ínségemben,
Engem menten megszabadítasz…"
(138. zsoltár 2.vsz)

Amikor kiáltottam…

Kiáltunk Istenhez. Mostanság egyre többen és egyre többször. Kiáltunk Hozzá, amikor segítségre van szükségünk. Kiáltunk Hozzá, amikor úgy érezzük, hogy a minket körülvevő próbák, veszedelmek, problémák meghaladják a saját erőnket és képességeinket. Kiáltunk Hozzá, hogyha már nem látunk magunk körül segítséget, kapaszkodót. Kiáltunk és próbálunk sokszor talán utolsó mentsvárként belekapaszkodni Istenbe.

Kiáltunk Hozzá, de nem csak akkor tehetjük meg ha összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, hanem kiálthatunk hálaadással is, úgy ahogyan Dávid is kiáltott a 138. zsoltár szavaival. Hálásak lehetünk még akkor is, ha talán most nehéz megtalálni a felfordult világ, a megváltozott élet és a bezártság miatt, hogy miért is mondhatunk köszönetet Istennek. Ebben sem maradunk egyedül, hanem a zsoltáríró segít minket és rámutat, hogy az Úr az, aki bátorít minket, ha elcsüggedünk és Ő az, aki erőt ad, amikor gyengének érezzük magunkat.

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk! Oly sokszor nehéz megtalálni a sok próba és akadály között a hálaadás szavait. Kérünk add, hogy ne csak kéréseinkkel, panaszainkkal menjünk eléd, hanem ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mennyi jót teszel velünk nap, mint nap. Ámen.