Dicsérjétek az Urat! - Bíró Botond
Református Énekeskönyv 136. zsoltár

„Dicsérjétek az Urat, Mert ő jókedvet mutat, És az ő kegyessége Megmarad mindörökre." (1.vsz)

Mai zsoltárunk az elmúlt két hónap mindennapi áhítatainak a címét adta. Amióta a #Maradj otthon! felhívás elérkezett hozzánk, lelkipásztor testvéreimmel így igyekeztünk napi buzdítást adni a gyülekezet felé. Ettől a héttől kezdve folyamatosan és felelősen indulunk vissza a korábbi életünkhöz. Hisszük, hogy nem volt hiábavaló tanítás számunkra mindez, azonban félő, hogy az ember hamar megfeledkezik fogadalmairól, elhatározásairól. Önmagunk emlékeztetése Isten gondviselő szeretetére újra átélteti bennünk az ő csodáit. Zsoltárunk számba veszi az Ő nagy cselekedeteit, és visszatérő refrénnel vallja meg: „És az ő kegyessége Megmarad mindörökre". A világ nem attól marad fenn, mert az ember egyre jobb lesz, hanem attól, hogy Isten az marad, aki mindig is volt. Hűségének és szeretetének állandósága tart meg bennünket, viseli el bűneinket, botlásainkat, lázadásunkat. Naiv elképzelés a „jó emberben" hinni, azt képzelni, hogy természete megváltozik egyszerűen a belátás nyomán. Ha mindez így volna, nem lenne szükség Krisztus áldozatára, a megváltás művére. De még a megváltott ember természete is emberi marad, egyedül a Lélek tud „kimunkálni" belőle valami jót. Életünk megmaradásának egyetlen oka, amelyért őszintén köszönetet mondunk Istennek, az ő „jókedve". Igyekezzünk hát Őt nem megszomorítani!

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete." (Zsoltárok 136,1)