Dicsérjétek az Urat! - Németh Balázs
Református Énekeskönyv 38. zsoltár: Haragodnak nagy voltában

Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni (Zsid 10,31) – énekünk minden sora jól példázza ezt a félelmet, amit Sodoma és Gomora is bűneik miatt megélhetett (mai ószövetségi Ige, 1Móz 19.). A 38. zsoltár azonban mégsem a depresszió melegágya, hanem a „boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak" (Mt 5, 4.) valósága. Bár a testi fájdalmak (2-8.), a félelem (10.) és az ellenségeskedés (11-14, 16-17, 19-20 – interneten fellelhetőek a kimaradó versek) életünkben bőven szolgáltatnak okot a sírásra, de Isten irgalmassága, hozzánk való közelsége (21-22.) megvigasztal! Szinte nekünk szegezi a zsoltár a kérdéseket: ki elé viszed a bánatod (9.), megvallod-e bűneidet az Úrnak (18.) valóban csak benne bízol (21.) és Őt hívod segítségül (22.)? Ha ezekre a kérdésekre hittel tudunk felelni, akkor felragyog előttünk az evangélium: Jézus Krisztus szenvedése felülhaladta mindazon gyötrelmeket, amiket mi átélünk – és mindez értünk történt, hogy Isten örökkévaló haragjának nagy voltát (1.) ne nekünk kelljen elhordozni. Igen, sírunk mi is – de a reménység vigasztal, hogy Urunk „egy igen-igen kevés idő" múlva „eljön, és nem késik" (Zsid 10, 37. v.ö. 22. versszak)!

Szánj meg minket, Urunk, elesettségünkben, könyörülj rajtunk testi-lelki szenvedéseinkben, hiszen ha valaki, Te tudod, mit élünk át ilyen helyzeteinkben! Nézd ügyünket, amiben sokszor egyedül kell helyt állnunk, állj mellénk, segíts minket és támogass minket az édes üdvösség reménységével! Ámen.