Dicsérjétek az Urat! - Czikó Györgyi
Református Énekeskönyv 510. dicséret

Ha egy bolygó, bús gyermeked
Gúnyolta szód, mert tévedett
Ne hagyd bűnben kegyelmes őt,
Emeld fel a vétkezőt.
RÉ 510,4.

Ha a Szentírásra gondolunk, akkor rengeteg olyan személy juthat eszünkbe, akik átélték az 510. dicséretünk 4. versszakának kérését. Ők azok, akik elestek, letértek a jó útról, vagy éppen még rá sem léptek, de Isten kegyelemmel fordult hozzájuk és felemelte őket. Adott nekik egy új esélyt. Gondoljunk csak Zákeusra, Jónásra, Józsefre, Mózesre, Péterre, Noéra, Saulra, vagy a házasságtörő asszonyra, akit Jézus elé vittek. Mind-mind hibáztak, de kaptak egy újabb esélyt. Az igazi kérdés az Istentől kapott új lehetőségben, hogy mit kezdek vele. Lehet, egy pillanatra megbánom, amit elrontottam, megörülök a megbocsátás lehetőségének, de a következő pillanatban már ugyanazt folytatom, amit addig tettem. Jézus így szólt a házasságtörő asszonyhoz: „…menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (Jn 8,11b.) Ez az egyik legnehezebb felszólítás, hiszen így saját magunkkal, sokszor a saját szokásainkkal kell szembemennünk azért, hogy ne essünk bele újra és újra ugyanazokba a hibákba.