Dicsérjétek az Urat! - Némethné Bodnár Márta
Református Énekeskönyv 358. dicséret

Kosztolányi Dezső Boldog szomorú dalát ezzel a mondattal fejezi be: „Itthon vagyok itt e világban / S már nem vagyok otthon az égben." Benne van ebben a mondatban az a nagy vágy, hogy valójában nem csak a világban, hanem a mennyben is otthon szeretnénk lenni. Nem szeretnénk, ha azzal érne véget, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. A szívünk mélyén még ennél is többre vágyunk.

A mennybemenetel ünnepe éppen ennek a többnek a lehetőségéről szól. Krisztus váltságműve akkor teljesedett be, amikor Isten felemelte Őt a mennyekbe. Isten elfogadta értünk hozott áldozatát – a mennybe vezető út megnyílt Krisztus által a számunkra. Akár itthon érezzük magunkat ebben a világban, akár nem, a Krisztusban való hit által a mennyei perspektíva már nem maradhat vágy, hanem valódi bizodalom lehet a számunkra, megtartó erő már a jelenben. Jézus mennybemenetele óta nem csak ebben a földi életben kell és lehet gondolkoznunk, sőt! Krisztus helyet készít számunkra a mennyben, az Atya előtt értünk könyörög, és majd egyszer felvisz magához. (1) Addig sem feledkezik el rólunk (2), együtt érez velünk (3), „mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken" (Zsidók 4,15), Szentlelkével soha sincs távol tőlünk (4), közbenjár értünk oltalmazó szeretetével (5), majd pedig elfedezve bűnünket magához vesz az örök, vágyott boldogságba (6). Nincs más feladatunk, mint a mi Urunkat dicsérni (7) a Szentháromság egységében (8) ezért a mennyei kapcsolatért, mennyei jelenért és jövőért.  Áldunk Téged, Urunk, mindezért ezen a mai ünnepen, és szeretnénk hálaadásunkban másokért is könyörögni, hogy megnyílhasson a szemük a Te hatalmas, földi életen is túlívelő örök szeretetedre. Ámen.