Mátyásföld község reformátussága a Rákosszentmihály Sashalom Egyházközséghez tartozó gyülekezet részét képezte. Istentisztelet tartására -alkalmi megoldásként- a Baross Gábor utcai iskola egyik osztályterme szolgált. Nagyobb, jelesebb alkalmakra a mozit, vagy valamilyen más termet vettek igénybe.

1930. november 9-én megalakult a Mátyásföldi Protestáns Egyesület, mely szervezeti szabályzatában az alábbi célokat tűzte ki: 
1. A mátyásföldi protestáns egyházközség megalakulásának előkészítése.
2. A vallásosságnak, evangéliumi erkölcsnek, hazafiságnak és a felebaráti szeretetnek ápolása. 
3. Mátyásföldön templom és paplak építése.

A fentiekből kiderül, hogy elsődlegesen nem református, hanem protestáns templom építése volt a cél, vagyis közös evangélikus-református templom. Az akkori idők igen nagy vívmánya lett volna, ha ennek épül. Az elképzelések megvalósításában sokat segített a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének nagyvonalú felajánlása, miszerint a templom építésének helyéül odaajándékozza a tulajdonában lévő, báró Szurmay Sándor utca sarkán lévő telket.

A közérdek úgy kívánta azonban, hogy a leendő templom inkább új-Mátyásföldön legyen, tekintettel arra, hogy az elemi iskolán kívül semmilyen középülettel nem rendelkezett e terület. A Nyaralótulajdonosok Egyesülete osztotta ezt a véleményt, és felajánlotta, hogy az elajándékozott telket 4000 pengőért visszavásárolja 1940. évtől félévi 600 pengős részletekben.

A Mátyástöldi Protestáns Egyesület a községi elöljáróságnál igényt nyújtott be a Baross Gábor és a Gyár utca sarkán lévő telekre, melyet akkor piac- ként használtak. Mivel a piac körül minden telek villaszerű házakkal volt már beépítve, sokan szerették volna annak megszűntetését egészségtelen és szűkös mivoltára hivatkozva. A telek megszerzésének mégis igen sok akadálya volt. Talán a legnagyobb, hogy azt maga a községi főjegyző ellenezte. A főszolgabíróhoz, majd az alispánhoz beadott fellebbezés után 1936 végére sikerült a telket templomépítés céljára megszerezni. Az ügyben igen sokat tett az akkori Protestáns Egyesület két nagy alakja: Farkas Sándor alelnök és Földes Géza nyugdíjas tanító, elnök Az Egyesület választmányának már az 1935. november 30-án tartott ülésén jelentette Jaczkó Károly ellenőr, hogy 16.692 pengő áll rendelkezésre a templom megépítéséhez.

Az elnök vezetése alatt Templomépítő Bizottságot hoztak létre, s megbízták az építési tervek beszerzésével, a költségvetés összeállításával és a vállalkozókkal való tárgyalással.

Sándy Gyula műegyetemi tanártól kértek építési terveket, aki azokat elkészítette és a választmány el is fogadta.
A Nyaralótulajdonosok Egyesülete azonban, mint a mátyásföldi viszonyokhoz nem megfelelőt, elutasította.

Az 1936. december 30-i gyűlésen a Protestáns Egyesület húsz tagjának indítványára kimondták az egyesület feloszlatását. Ennek oka többirányú nézeteltérésekben keresendő. Személyi ellentétek is felmerültek, de a legsúlyosabb ellentét az építendő templombelső kultikus célra történő berendezése körül alakult ki.

A reformátusok nehezményezték az állandó oltár létesítését a templomban, az evangélikusok meg nem voltak hajlandók lemondani eziránti igényükről. Végül is a nézetkülönbség oda vezetett, hogy két külön templom építését határozták el. A költségekre már összegyűlt összeget arányosan elosztották.

Mátyásföldön 1937. január 1-vel megalakult a Mátyásföldi Református Fiókegyház. Ezután önálló szervezetként működött a Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezet mellett. Közös lelkipásztoruk Hörömpő Dezső volt.

A frissen megalakult fiókegyház kimondta templomépítési szándékát és a Csaba Rezső budapesti építőművész által benyújtott tervet fogadta el. A költségekhez szükséges fedezet egy részét (9.700 pengő) a feloszlott Protestáns Egyesülettől kapták, a többi különféle megajánlásokból, szeretetvendégségek szervezéséből, téglajegyek eladásából, házi perselyek gyűjtéséből, államsegélyből, főhatóságok adományaiból tevődött össze.

1937 őszén elkezdődött az építkezés, novemberre álltak a falak és a tető is. 1939 elején a torony is elkészült, csak a sisak hiányzott még. Ez utóbbit pénz hiányában csak később, 1940-ben sikerült megcsináltatni. A belső burkolat, valamint a bútorzat nagy része 1939 nyarán készült el miközben állandó pénzzavarral küzdött a kicsi alig 280 lelkes fiókegyház gyülekezete.

1939. október 1-re készen állt a templom a felszentelésre. Az október 2-án megjelent Magyar Értesítő így jelentette be az eseményt: „A Pestkörnyék kedves villa városában, Mátyásföldön vasárnap szentelte fel a protestánsok közös áldozatával épült új református templomot és a Petrencs Miklós nyugdíjas alezredes hadbíró ás felesége által (gyermekük halálának emlékére) adományozott új harangot Dr. Ravasz László dunamelléki püspök."

A háborús idők ezt a vidéket sem kerülték el. A templom megsérült tetőszerkezetét ideiglenesen helyrehozták, néhányszor kisebb renováláson esett át. 1980-ban a toronysisak újult meg, 1989-ban új fedélszerkezetet és fedést kapott.

Az épület belső felújítása 1989-ben történt meg az egyházközség tagjainak adományaiból. Az új, vörösfenyőből készült szószék és úrasztala, valamint a Református Egyház címere Szőcs Albert mátyásföldi fafaragó munkája.

A külső és belső stílusában az erdélyi fatemplomokra emlékeztető szép épület tornyát 1993 tavaszán-nyarán hozták eredeti állapotba, szintén önerőből. A templom teljes külső tatarozására 1994-ben a belső felújításra pedig 1996-ban került sor.

1999-ben karzattal bővült a templom, majd 2000-ben következett az ablakok cseréje.